Részletek egy hetedikes tanuló képzeletbeli útinaplójából, mely az Erdélyben történt kirándulásról majdnem elkészült

1.nap:
   Bár a korán kelés most jobban ment, mint amikor 0. órában matek korrepetálásra kell menni a suliba, de a hajnali 5 órai indulás és az este 8-ra Szovátára érkezés „Határtalanul” (mint a kirándulást támogató pályázat neve is mutatja) elfárasztott. Igaz, közben Királyhágón gyönyörködtünk a festői tájban, majd Kolozsvár nevezetességeit is megnéztük. A Teleki Oktatási Központ szuper házában lévő szállásunkon aztán – majdnem mindenki – gyorsan elaludt (ők a friss levegőn „esti futáson” vettek részt).
2.nap:
  Délelőtt a szovátai iskolában vettünk részt órákon, ahol sok ismerősünk lett. Megnyugodtunk: ők is tudnak rendetlenkedni az órákon. Délután új barátainkkal vegyes csapatokat alkotva vicces vetélkedőt játszottunk, melyben Robi bácsi állította össze az izgalmas és érdekes feladatokat. Utána az oktatási központ biológia laborjában Szolláth Hunor tartott egy érdekes foglalkozást a környék élővilágáról. Este a kivilágított Medve tavat kerültük körbe, többen futva, majd takarodóra menekült a banda (Jutka néni elől).
3.nap:
  Reggeli után bakancsot vett fel a társaság, s a Só-szoroson végig bandukolva tudtunk meg rengeteg érdekességet a környező vidék természeti értékeiről. A völgyben megülő köd és a napfényben fürdő dombok pompás látványt nyújtottak a túránk során. Délután a közeli Parajd sóbányájába mentünk el, ahol a „földalatti város” hatalmas barlangjaiban még kalandpark is van (erre sajnos nem volt időnk). Ezen a napon  s(z)ó ami s(z)ó megtanultuk: van só-kristály, só-karfiol, só-virág, só-víz, só-légy, Te pedig jó légy!
4.nap:
  Egy korondi fazekas műhelybe látogattunk el, ami nagyon érdekes volt, s mindenki gyönyörű ajándéktárgyakat vihetett haza emlékbe (már aki nem törte össze). Ebéd után a házi kenyér készítésével ismerkedtünk meg a szálláson, majd míg az a kemencében (melybe végül nem bújt bele a Bence) megsült, elmentünk egy „kis sétára”. Nagyon élveztük ezt a végül is hosszú túrát, mely során nem csak sárga hasú unkát, de több medve lábnyomot is láttunk, na meg árkon-bokron átmászhattunk, almát szedtünk, sárba léptünk, híd-deszka tört alattunk. Este a Maros Néptáncegyüttes két táncosa segítségével táncház volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült, amit nem is gondoltunk: tudunk táncolni is! (Ági néni ebben is profi!)
5.nap:
  Nagyon álmosan keltünk, de tudtunk a buszban szundikálni míg Marosvásárhelyre utaztunk, ahol városnézésen vettünk részt. Délután újra találkoztunk a szovátai gyerekekkel egy kis sportolásra: a lányok kézilabda mérkőzésén mi győztünk, a fiúk foci meccsén az értékes döntetlent értük el. Ezek után egy lassan elpusztuló kis hegyi magyar faluba (Atyha) gyalogoltunk el, ahol a Tamási Áron: Ábel a rengetegben c. regényből készült film több jelenetét is forgatták régen. Visszafelé már a legelőkön keresztül jöttünk le toronyiránt vagy 4 km-t, s néhol a honfoglalásra emlékeztetve, szabadon szaladgálva mehettünk. Klassz volt! A hatalmas eső előtt pont a buszhoz értünk.
6.nap:
  Az aradi vértanúkra emlékeztünk október 6-a alkalmából kis műsorunkkal a szovátai polgármesteri hivatalban, melyen a helyi iskola diákjai is részt vettek. Elköszöntünk vendéglátóinktól, akiknek igen hálásak vagyunk a finom ételekért és a csodás programokért. Hazafelé még megálltunk Körösfőn és Bánffyhunyadon, majd estére hazaértünk. Nagyon elfáradva, de egy életre szóló élménnyel gazdagodva telt el ez az egy hét, melyért köszönet jár mindenkinek, aki segített ebben nekünk!

A kirándulás szállás- és útiköltségét a Határtalanul! program, Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek HAT-15-05-0051 sz. pályázata fedezte.

Bőségesebb képanyag az iskola facebook oldalán elérhető.

Rövid interjúk a kirándulásról