Kultúrtörténeti utazás Tündérkertben
Szöveg
Iskolánkból idén is két 7. osztály kirándult Erdélybe az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett Határtalanul! Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek országos program keretében. A csodálatos helyek és természeti szépségek elbűvölték a 7.b és 7.c osztályosokat.
Hosszú utazással kezdődött a program. A korai indulás miatt az első órák alvással teltek. Majd a határ után több megállónk is volt. Az Erdély kapujának is nevezett Királyhágó, Csucsa és Körösfő. Csucsán Ady emlékét megidézve verset is mondtunk. Egy diáktársunk így írt erről:
„Délután megálltunk Csucsán, ahol a Boncza-kastélyt néztük meg. Csodás volt. Megálltunk még Királyhágónál. A látvány elképesztő…”
Estére érkeztünk Szovátára, a Teleki Oktatási Központba, ahol a szállásunk volt.
Második napon Korondra mentünk, ahol Ilyés Vészti Mihályék fazekasműhelyében jártunk, majd Farkaslakán meglátogattuk Tamási Áron szülőházát, és koszorút helyeztünk el a síremlékén. Délután a Madarasi Hargitát másztuk meg, melyet a székelyek szent hegyének is tartanak. Mindannyiunkat elbűvölt a Kárpátok hegyvonulata. Jó érzés volt, hogy nemzetiszín lobogónkkal csoportképet készíthettünk. Külön élmény volt a hegyre való fel-és lejutás. Katonai terepjárók segítségével jutottunk fel a hegyre addig, amíg országút vezetett fel.
„… a fő úti cél a Hargita volt, amit kicsit fárasztó volt megmászni, de megérte, mert gyönyörű”
„ A Madarasi-Hargita következett. A látvány, ami a hegyről nyílt, felbecsülhetetlen. Ha adódik alkalmam, biztosan visszamegyek.”
A harmadik napon Parajdon jártunk, ahol kiderült, hogy kíváncsi hetedikes is megnyalja a sót!
„Reggel elindultunk a Parajdi sóbányába, ami óriási, és még a levegő is sós.”
„Nekem a parajdi sóbánya tetszett, mert olyan dolgok voltak, amiket én Tatán nem látok, mert sóbányában csak most az egyszer jártam.”
Parajdon nem csak a sót kóstoltuk meg, hanem a környék legfinomabb kürtöskalácsát is. A délutánt Szováta megismerésével töltöttük
„Elmentünk a Medve-tóhoz és a mellette lévő kisebb melléktavakhoz. Hunortól (a túravezetőnktől) sok érdekességet megtudtunk erről a környékről, és ennek keretében a sósziklákat is „megkóstoltuk”.
A negyedik napon jártunk a híres zarándokhelyen, Csíksomlyón, majd a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park irányába indultunk. Egy rövid időre megálltunk Mádéfalván, majd a Gyergyói–havasok vonulatain áthaladva érkeztünk meg a híres Békás szorosba. A Békás patak völgye a Keleti-Kárpátok leghosszabb és legszebb szurdokvölgye, hossza kb. 5 km, aminek hosszát sétánk alatt észre sem vettünk, mert a patak mentén haladva nem tudtuk a szemünket levenni az óriási sziklafalakról.
„A szoros olyan elképesztő látványt nyújtott, amit senki nem akart elhinni.”
A szurdokot magunk mögött hagyva emlékeinkből idéztük fel Fazekas Eszter legendáját, aki rablóbanda áldozat lett. A rablók vezére szerette volna elnyerni szerelmét, de ő csak a régi kedvesére tudott gondolni. Elkeseredésében a hegyeket hívta segítségül. A természet óriási viharral válaszolt, megremegtek a sziklák, hatalmas felhőszakadás támadt. A viharban a hegyek elindultak lefelé, és borzasztó robajjal temettek alá mindent, Esztert és a rablóvezért is. Így jött létre a Gyilkos-tó, amelyben még mai s láthatod Eszter szürkészöld szemeit, ha belenézel. Valahogy az előkészítő órák alatt a fiúk különösen megjegyezték ezt a történetet, mert többen lopva-lopva belenéztek a tó vizébe…
Az ötödik napon kimerítő túrát tettünk Atyhára. Ebben az archaikus faluban forgatták az Ábel a rengetegben című filmet, amit hazafelé tartó hosszú utunkon meg is néztünk.
Délután a helyi gyermekotthon lakóit láttuk vendégül. „Amikor megérkeztek a 7. c-sek, az aradi vértanúkról mutattak be egy műsort. Az otthonból érkezett gyerekekkel együtt emlékeztünk meg a magyar hősökről. Ezek után a tanárok kitaláltak játékokat, amikkel összehangolódtunk újdonsült barátainkkal. Sajnos hamar menniük kellett, ezért odaadtuk nekik az ajándékokat, amiket hoztunk, és elbúcsúztunk tőlük.”
A hatodik napon korán reggel indultunk haza. Hazafelé megálltunk Kolozsváron egy kis városnézésre. Mátyás király és Bocskai István szülőházát is láttuk, és egy nagy sétát tettünk a Házsongárdi temetőben
„… este értünk haza, az iskolánk parkolójában szüleink vártak ránk. Összességében rendkívül tetszett a kirándulás. Remélem, adódik alkalma másnak is azt a csodát átélni, ami nekünk sikerült.”
Hat gyönyörű napot töltöttünk Erdélyben, melyet a Határtalanul!- a nemzeti összetartozás operatív programja tett lehetővé. A program keretében Erdély magyarlakta területein személyes tapasztalatot szereztünk a külhoni magyarság életéről.
A HAT-17-01-2017-00203 számú pályázaton elnyert összeget az utazás, – szállás és étkezés költségeire fordítottuk.
