Kétszáz éves nemzeti imádságunk

Idén január 22-én, a magyar kultúra napján lesz kétszáz esztendős a Himnusz. 1823-ban Szatmárcsekén ezen a napon tisztázta le Kölcsey Ferenc nemzeti imádságunk kéziratát.
Köztudott, hogy a magyarságnak a XIX. század elejéig nem volt nemzeti himnusza. Pedig az ilyen összetartozást erősítő, identitást kifejező dalok a megelőző évszázadban már számos európai országban elterjedtek voltak. Nálunk hivatalosan a birodalom himnusza, a Gott erhalte volt az állami ünnepségeken eljátszott, elénekelt zenemű, amelyet Haydn alkotott a brit God Save the King mintájára. 
Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő A magyar nép zivataros századaiból alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.

A romantikus alkotó a nagyszerű versével nemcsak a saját pályájának csúcsára érkezett – ahogy egyes irodalomtörténészek fogalmaznak –, hanem olyan verset alkotott, amelyben a reformkori magyarság önmagára ismert, meglátta sorsát, végigpillanthatott múltjának hősi erényein, s jövőjére bizakodva nézhetett.