Határtalanul ! HAT-19-01-1357

A só útján 2019. október 01-04.

Különlegesen kezdődött ez a kedd, nagyon korán keltünk, hosszú út várt ránk. Néhány óra után Nagyváradra érkeztünk, ahol az idegenvezetőt felvettük és rövid várostörténeti ismertetés után indultunk tovább Kolozsvárra Király-hágón keresztül.

Hunyadi Mátyás szülőházánál felelevenítettünk néhány mondát, majd a híres Szent Mihály Székesegyháznál álló lovas szobornál csoportképet készítettünk.

Sötétedéskor érkeztünk szálláshelyünkre, Székelyszentlélekre, ahol a finom vacsora elfogyasztása után már a következő napi programokat készítettük elő. Többek között a helyi általános iskolásoknak csomagoltuk az otthonról hozott ajándékokat.

Reggeli után meglátogattuk őket: ajándékaikat közös éneklés során adtuk át nekik.

Ezt követően Tata testvérvárosával, Szovátával és annak nevezetességeivel ismerkedtünk. Ámulatba ejtett minket a Medve-tó és a sókarfiol-képződmények látványa.

Parajdon, a sóbányában a bánya történetének megismerése után szabad program keretében élvezhettük az ottani levegő jótékony hatását.

Következő állomásunk a fazekasságáról híres Korond volt, ahol megcsodáltuk népművészetük remekeit.

Csíksomlyón a kegytemplomban egy közös ima után elhelyeztük emlék-koszorúnkat, és elsétáltunk a „Barátok feredőjéhez”. Itt megízlelhettük az itteni borvíz különleges ízét.

Este csapatépítő játékok nevetésétől visszhangzott a szálláshelyünk.

Harmadik napon Szejkefürdőn mécsest gyújtottunk a legnagyobb magyar, Orbán Balázs sírjánál, melyhez gyönyörű, több száz éves székelykapuk alatt vezetett az út.

Gyergyószentmiklóson a helyi plébános mesélte el az örmény templom történetét.

A Békás szoros óriási sziklafalai között egy csodálatos sétát tettünk, majd a Gyilkos-tóhoz utaztunk, ahol újabb erdélyi mondát hallottunk a tó keletkezéséről.

Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és az aradi vártanúk kopjafáinál mécsest helyeztünk el, megtartottuk az október 6-i megemlékezésünket. A trianoni emlékműnél szavalással adóztunk a hősök emlékének.

Fehéregyházán a híres költőre emlékezve egy koszorút helyzetünk el a Petőfi emlékműnél.

Segesváron a szakadó eső ellenére megismerkedtünk a történelmi emlékekkel.

Marosvásárhelyen a Bolyaiakra emlékeztünk.

Kirándulásunk utolsó programjaként a tordai sóbányába látogattunk, megcsodálva a természet gyönyörű képződményeit, és a visszhangot.

Késő este érkeztünk haza: rengeteg természettudományi, történelmi, képzőművészeti, kulturális élménnyel gazdagodtunk. Egészen másképp gondolunk az óta Erdélyre.

Ide legalább egyszer mindenkinek el kell menni!

Nem lehet szavakba önteni azt a szíves vendéglátást, azoknak a hegyeknek az ölelését, azokat a szépségeket, amelyek ott körülvettek minket!

Köszönjük a lehetőséget!    7.b és a 7.c osztály

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.