Határtalanul ! HAT-19-01-1357

Szöveg

A só útján 2019. október 01-04.

Különlegesen kezdődött ez a kedd, nagyon korán keltünk, hosszú út várt ránk. Néhány óra után Nagyváradra érkeztünk, ahol az idegenvezetőt felvettük és rövid várostörténeti ismertetés után indultunk tovább Kolozsvárra király hágón keresztül.

Hunyadi Mátyás szülőházánál felelevenítettünk néhány mondát, majd a híres Szent Mihály Székesegyháznál álló lovas szobornál csoportképet készítettünk.

Sötétedéskor érkeztünk szálláshelyünkre, Székelyszentlélekre, ahol a finom vacsora elfogyasztása után már a következő napi programokat készítettük elő. Többek között a helyi általános iskolásoknak csomagoltuk az otthonról hozott ajándékokat.

Reggeli után meglátogattuk őket: ajándékaikat közös éneklés során adtuk át nekik.

Ezt követően Tata testvérvárosával, Szovátával és annak nevezetességeivel ismerkedtünk. Ámulatba ejtett minket a Medve-tó és a sókarfiol-képződmények látványa.

Parajdon, a sóbányában a bánya történetének megismerése után szabad program keretében élvezhettük az ottani levegő jótékony hatását.

Következő állomásunk a fazekasságáról híres Korond volt, ahol megcsodáltuk népművészetük remekeit.

Csíksomlyón a kegytemplomban egy közös ima után elhelyeztük emlék-koszorúnkat, és elsétáltunk a „Barátok feredőjéhez”. Itt megízlelhettük az itteni borvíz különleges ízét.

Este csapatépítő játékok nevetésétől visszhangzott a szálláshelyünk.

Harmadik napon Szejkefürdőn mécsest gyújtottunk a legnagyobb magyar, Orbán Balázs sírjánál, melyhez gyönyörű, több száz éves székelykapuk alatt vezetett az út.

Gyergyószentmiklóson a helyi plébános mesélte el az örmény templom történetét.

A Békás szoros óriási sziklafalai között egy csodálatos sétát tettünk, majd a Gyilkos-tóhoz utaztunk, ahol újabb erdélyi mondát hallottunk a tó keletkezéséről.

Farkaslakán Tamási Áron sírjánál és az aradi vártanúk kopjafáinál mécsest helyeztünk el, megtartottuk az október 6-i megemlékezésünket. A trianoni emlékműnél szavalással adóztunk a hősök emlékének.

Fehéregyházán a híres költőre emlékezve egy koszorút helyzetünk el a Petőfi emlékműnél.

Segesváron a szakadó eső ellenére megismerkedtünk a történelmi emlékekkel.

Marosvásárhelyen a Bolyaiakra emlékeztünk.

Kirándulásunk utolsó programjaként a tordai sóbányába látogattunk, megcsodálva a természet gyönyörű képződményeit, és a visszhangot.

Késő este érkeztünk haza: rengeteg természettudományi, történelmi, képzőművészeti, kulturális élménnyel gazdagodtunk. Egészen másképp gondolunk az óta Erdélyre.

Ide legalább egyszer mindenkinek el kell menni!

Nem lehet szavakba önteni azt a szíves vendéglátást, azoknak a hegyeknek az ölelését, azokat a szépségeket, amelyek ott körülvettek minket!

Köszönjük a lehetőséget!    7.b és a 7.c osztály

 

Képek