A Szepesség természeti csodái

„Határtalanul” kirándulás

 7.a és 7.b osztály

2025.06.16-19.(hétfő-csütörtök)

Reggel 5.30-as hajnali gyülekező után 6 órakor indultunk a Kőkúti Általános Iskola parkolójából Hajni néni, Éva néni, Szabolcs bácsi és Csilla néni kíséretével.

11 óra körül értünk Kassa (Košice) városába. Itt felvettük az idegenvezetőnket, Feri bácsit, aki 4 napon keresztül kalauzolt minket.

Felejthetetlen élményt nyújtott a Miklós börtön, a Rákóczi-ház, s nem utolsósorban a székesegyház, ahol Rákóczi sírjánál elhelyeztük az emlékezés virágait. Utolsó programunk a városban egy kellemes séta volt Márai Sándor emlékei nyomában, majd egy novellarészletet olvastunk fel az író szobránál.

A következő állomásunk Igló (Spišská Nová Ves) volt, mely a Szepesség második legnagyobb városa.

Innen mentünk a szállásra, Szepessümegre a Hotel Trióba.  Elfoglaltuk a szobáinkat és 6 órakor vacsoráztunk, majd a környék füves területén kiengedtük a gőzt. Kergetőztünk, sétáltunk, fociztunk, megcsodáltuk a Magas-Tátra csodás távoli csúcsait.

Másnap a Dobsinai jégbarlangban kezdtük meg a túránkat.

Innen elmentünk a dobsinai tóhoz Imrikfalvára, majd onnan libegővel fel a Geravy platóra, ami 1030 m-en van. Onnan kis pihenő után gyalog visszaereszkedtünk  a tópartra, ahol juhtúrós sztrapacskát kóstoltunk, ami mindenkinek ízlett.

Utolsó megállónk Lőcse (Levoča) városa volt aznap, a Szepesség gyöngyszeme. Megnéztük a szégyenketrecet, legendát hallgattunk a lőcsei fehér asszonyról. Felmásztunk a harangtoronyba is, és a Thurzó-házzal zártuk a sétánkat.

Mielőtt a szállásra érkeztünk volna, még egy bevásárlás is belefért a napba.

A harmadik napunkat a Hernád-völgyi Márkusfalván (Markušovce), a Máriássy család székhelyén indítottuk.

Csodás kastélyukat és a szépen felújított zenepavilont látogattuk meg.

Innen Rozsnyóra vezetett utunk, ahol a Fő téren a tűztornyot, a bányamérnökség lábasházát és Petőfi emléktábláját tekintettük meg és koszorúztuk meg, mivel a mi osztályunk készítette a március 15-ei ünnepélyre a műsort.

  A következő megállónk Rozsnyó városa volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc innen kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket.

A séta után a Református Egyházközség Alapiskoláját is meglátogattuk, ahol egy barátságos focimeccs várt ránk. Ezt a programot már nagyon vártuk. Egy nagypályás és egy kispályás focimeccs is zajlott szinkronban. A többiek lelkesen szurkoltak nekünk.

Fél 4- től fogadtak bennünket Betléren (Betliar) az Andrássy család vadászkastélyában. Az idegenvezető hölgy minden érdekes történetet elmesélt a főurakról.

Az Andrássyak kriptáját és Krasznahorka várát csak az útról pillantottuk meg, mert 17 órára várt minket az állatfarmon a tenyésztő.

Mint kiderült, lovakat, kacsákat, libákat és struccokat is tenyészt a gazda. Sőt kuriózumként még aranyfácán és fácán is éldegél a farmon.

Ezután a kimerítő nap után egy csodás szerpentines úton kanyarogtunk vissza a szállásunkra.

Utolsó napunkon először  Késmárkra (Kežmarok) vitt utunk, ahol megtekintettük a Thököly-várat és a dicső fejedelem sírját  az evangélikus templomban, majd koszorúzás és a cipszer fatemplom látogatása várt még ránk. A vár kapuja mellett Thököly Imre lovasszobra áll, melyet szintén megkoszorúztunk. Ezután a sétálóutcában fagyiztunk, majd  a Szepesi várat hódítottuk meg.

Kassán elköszöntünk az idegenvezetőtől és elindultunk Magyarországra, Tatára.

Élményekkel gazdagodva, fáradtan érkeztünk haza szüleinkhez.