2026. 05. 12.

címke:

7.b osztály Sóvidéken

1.nap

A kora hajnali órákat az izgatott várakozás jellemezte. A tanulók időben megérkeztek, megtörtént az iratok ellenőrzése, majd 5:15-kor elindultunk Erdély felé. A kezdeti izgalmakat hamar felváltotta a csend és a pihenés, a legtöbben a határig aludtak.

Első megállónk a Királyhágó, Erdély történelmi kapuja volt. Körülnéztünk, megcsodáltuk a tájat, és rövid történelmi áttekintést kaptunk. Néhányan helyi termelőtől sajtot is vásároltak – az utazás későbbi „illatvilága” alapján talán nem a legjobb döntés volt.

Délután Segesvárra érkeztünk, ahol csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk. Jó hangulatban, érdekes történetekkel és kevésbé ismert „titkos helyekkel” fűszerezve jártuk be a történelmi utcákat. Megtekintettük az Óratornyot, a város jelképét és egyik legismertebb műemlékét, valamint a középkori szász építészet emlékeit, így az erdélyi szászok világába is betekintést nyertünk. Felkerestük Petőfi Sándor szobrát is, amely a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia bástya közötti kis parkban található. A látottak sok ponton kapcsolódtak az előkészítő órákon megszerzett ismeretekhez.

A program után elfoglaltuk szállásunkat, majd a szobabeosztás izgalmai után elfogyasztottuk finom vacsoránkat, végül a hosszú napot alvással zártuk.

Bőséges reggeli után, a még kellemesen hűvös időben Farkaslakára indultunk. Felkerestük Tamási Áron sírját, amelyet két cserfa között Szervátiusz Jenő által faragott gránittömb jelöl. Megemlékeztünk a nagy székely népi íróról, életéről és munkásságáról, majd a sír mellett található Trianon-emlékműnél a trianoni békeszerződés aláírására emlékeztünk. Idegenvezetőnk érdekes történetekkel tette élményszerűbbé a látottakat.

Szovátán felkerestük a különleges, heliotermikus sós vizű Medve-tavat. A tanösvényen körbesétáltuk, közben megismerkedtünk a Mogyorósi-, Vörös- és Zöld-tóval is. A bátrabbak a sófalból is kóstoltak.

Ezután Korondra utaztunk. Egy hagyományos sóvágó műhelyben megismerhettük a parajdi só felhasználását és a sólámpák készítését, valamint vásárolhattunk is. A humoros, jó hangulatú bemutató nagy sikert aratott, különösen a sószappanok és a „Katika és Petike”.

Egy szabadkézi faesztergáló műhelyben azt is láthattuk, hogyan „kel életre” a fa, illetve hogyan készül a kürtőskalács sütőfa. Többen ki is próbálták az esztergálást. Ezután a világszerte egyedülálló székely népi mesterséggel, a taplászattal ismerkedtünk meg. A bemutató nagy sikert aratott, a legnépszerűbb vásárlás a taplósapka volt.

Szejkefürdőn felkerestük a Mini Erdély Parkot, majd ellátogattunk Orbán Balázs sírjához, amelyhez a híres székelykapuk sora között vezetett az út.

A tartalmas napnak vacsora után sem volt vége: néptáncbemutatón és táncházban vettünk részt. A kezdeti feszültség hamar oldódott, és jó hangulatú, vidám táncház alakult ki.

Farkaslakán ellátogattunk a Tamási Áron Általános Iskolába, ahol találkoztunk a helyi diákokkal. Bemutattuk egymásnak iskolánkat, iskolánk névadóját és településeinket. Mivel mindkét osztály szeret sportolni, egy jó hangulatú, sportszerű focimeccsre is sor került.

Szentegyházán közös kürtőskalácssütésen vettünk részt, majd traktor vontatta, fedett szekereken indultunk a Madarasi-Hargitára. A traktorokról leszállva körülbelül másfél órás oda-vissza gyalogtúra várt ránk a csúcsra. Ez volt a legjobban várt program, bár a felfelé vezető út közben a gyerekek véleménye kissé megváltozott. A csúcsról elénk táruló, egész Székelyföldre nyíló panoráma azonban minden fáradságért kárpótolt.

Napunkat Székelyudvarhelyen, a székelyek „fővárosában” zártuk. Megtekintettük a Vasszékelyt, Orbán Balázs síremlékét, a turulmadaras millenniumi emlékművet, a Nemzeti Szoborparkot és a Református Kollégiumot. Fáradtan, de jó hangulatban egyre inkább otthon éreztük magunkat Erdélyben. Vacsora után megkezdtük a másnapi hazautazás előkészületeit, majd a fiúk meglepetés ajándékkal készültek a lányoknak, amellyel biztosították a következő 30 év erdélyi kirándulásainak beszédtémáját.

Az utolsó nap reggelén összepakoltunk és elindultunk hazafelé, de előtte még felkerestük a Tordai sóbányát. A bányába 13 emeletnyit lépcsőztünk lefelé, miközben az egyes szinteken láthattuk a kiásás éveit. Megismertük a bánya történetét, valamint a különleges, 10–12 °C-os, magas páratartalmú mikroklímáját, amely miatt egészségügyi célból is látogatják.

Ezzel lezárult erdélyi programunk és megkezdődött a hosszú hazautazás. A buszon már fáradtan, de rengeteg közös történettel, vicces pillanattal, új ismerettel és élménnyel gazdagodva utaztunk. A kirándulás során nemcsak Erdély történelmével, természeti és kulturális értékeivel ismerkedtünk meg, hanem osztályközösségként is közelebb kerültünk egymáshoz. Az esti órákban sok szép emlékkel és élménnyel gazdagodva érkeztünk haza. A Határtalanul! program számunkra nem csupán kirándulás, hanem maradandó közös élménysorozat lett, amely során személyesen is megtapasztalhattuk a határon túli magyarság kulturális örökségét, történelmét és mindennapjait.