Határtalanul! HAT-18-01-0476

Erdélyi utazás – 2019.

Az odaút Erdélybe a nagy távolság ellenére gyorsan eltelt, ami a jó társaságnak köszönhető.

Érdmindszenti megállónkon gyönyörű napsütésben pillanthattuk meg Ady csodálatos szülőházát, mely jellegzetes nádtetejével hívogatott. Itt Linda néni, osztályfőnökünk és magyartanárunk rögtönzött irodalomórát tartott nekünk a költőről, aki egyébként csak a nyolcadikos anyagban fog szerepelni. Késés miatt Misztótfalusi Kis Miklós Múzeumba sajnos nem látogathattunk el, ezt pótolta a késő délutáni néptánc foglalkozás, ahol elsajátíthattuk három moldvai tánc hagyományos lépéseit és a hozzá illő népdalokat. A foglalkozást a koltói néptánccsoport néptáncosa tartotta és velünk táncoltak a nagybányai néptáncos gyerekek is. Este időben tudtunk étkezni és a szállást is gyorsan elfoglaltuk.

Másnap reggel a nehézkes kelés után időben találkoztunk az idegenvezetőnkkel, aki gróf Teleki Sándor egyenes ági leszármazottja (ük-ük-ükunokája) és az esős idő sem tántoríthatott el minket Nagybánya megnézésétől. A főtéren megismertük a régi épületeket, majd egy leomlott templom ép tornyának a tetejére mehettünk fel, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a város többi látnivalójára és a környező vidékre.

A szállásra visszaérve ebédeltünk és egy kis pihenő után indultunk a Szépművészeti Múzeumba. A képkiállítás rendkívül érdekesnek és sokoldalúnak mutatkozott és a művészek életpályáját szintén figyelemmel kísérhettük a vezetőnknek és az osztálytársak prezentációinak hála. Egy óra szabad városnézést követően újra a szobáinkba mentünk és előkészültünk a szerdai túrára.

Következő nap a reggeli végén megkaptuk a napi hideg élelmet és a busszal ellátogattunk az Ásványmúzeum szép kőzetekkel bővelkedő termeibe. A különféle ásványok mellett örömmel sétálgattunk és csodáltuk a kiállított darabok alakját illetve a színét. Nem sokkal később már a busz ablakán kinézve láthattuk a Gutin vonulatait, ahonnan a megcsodált ásványok származtak. Az idő kicsit borult volt, de sütött a nap kiszálláskor és el is indultunk a Kakastaréj irányába. Egy kis kaptatón vezetett az út felfelé végig csodás kilátással, menet közben mindenki jól szórakozott, a megállókon pedig elfogyasztottuk ebédünket és pihentünk. Túránkat az Erdélyi Kárpát Egyesület Gutin csoportjának egyik tagja vezette, akit a Hazajáró című sorozatból is ismerhetünk. Nagyon sok érdekességet mesélt a máramarosi hegyekről és az ott élő emberekről. A Kakastaréjt végül nem másztuk meg, de a lábánál lévő tőzegmohaláp is jó szórakozásnak bizonyult a maga vizenyős, süppedős, szivacsos módján.

A szállás felé menet még megnézhettünk a deszei fatemplomot, ami máramarosi fatemplomok egyik szép példája és a világörökség része. Az aknasugatagi Öregi-tó is utunkba esett és miután meggyőződtünk a hőmérsékletéről, néhány vállalkozó szellemű társunk meg is merítkezett. A tó a sóbánya üregének beszakadása nyomán keletkezett. Vize sós és ugyanúgy heliotermális, mint a híres Medve-tó. A szerdai napon mindenki elfáradt, ezért gyorsan elaludtunk a puha ágyainkban.

Másnap egy felsőbányai iskolában kezdődött a programunk, ahol bemutattuk az iskola 7-8. osztályos magyar tagozatos tanulóinak Tatát, ők pedig körbevezettek saját városukban. A jelentősebb épületekről kiselőadásokat tartottak nekünk, majd a Kálvária érintésével elmentünk a Kék-tóhoz, ami a helyiek kedvelt kirándulóhelye. Türkizes színét a benne oldott rézásványok okozzák. Megismertük az ottani tanulókat és beszélgettünk velük egészen az elválásig. Sok ajándékot vittünk nekik: könyveket, sporteszközöket, játékokat, amit át is adtunk számukra az iskolában. A beszélgetésekből kiderült, hogy már nem sok magyar nyelvű diák jár az iskolába. Sajnos félő, hogy meg fogják szüntetni iskolájukban a magyar tagozatot, olyan kevés a gyerek. Szerencsére ők még a két fős évfolyamban is nagyon lelkesek.

Délutáni utunk Koltóra vezetett, ahol Petőfi a mézes heteit töltötte Szendrey Júliával, egyetlen arisztokrata barátja, Teleki Sándor kastélyában. Az emlékmúzeum megtekintése után, ahol az igazgató nagyon élvezetes előadást tartott Petőfi koltói vonatkozásairól, a híres kőasztalnál, a somfa (utódja) alatt elszavaltuk a Szeptember végén-t majd a Vajda-forráshoz is elsétáltunk.

A hetet egy búcsúesttel zártuk és összefoglaltuk minden nap programját. Tanáraink felváltva kérdezgettek minket a kirándulás alatt hallott-látott dolgokról. Természetesen a jutalmazás sem maradt el, ha jó választ mondtunk.

Pénteken egy kevés utazás után a Sárkányok kertjénél álltunk meg. A különleges homokkő képződményeket körbesétáltuk, fentről és lentről is megnéztük. Nagyon tetszett ez a hely az egész csoportnak, majd 10 perc múlva már a zsibói botanikus kertben találtuk magunkat. Az egyedi növények színesen pompáztak a sétány mellett. Örültünk, hogy megcsodálhattuk más éghajlat jellegzetes növényvilágát, növényritkaságait. A botanikus kertnek különleges környezetet biztosít, hogy a Wesselényi kastély is része a parknak.

Hosszú buszút végén visszaértünk Tatára egy hatalmas élménnyel gazdagodva, amit mindannyian bármikor megismételnénk.

Varga Gergő

7.a