Utazásunk Sóvidékre –  7. a osztály kirándulása Erdélybe

A tanév során nagyon vártuk azt az öt napot, amikor végre együtt kirándulhat az osztályunk. Hosszas készülődés közben nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen kincsekkel találkozhatunk Erdélyben. Az osztályunkban van egy szekrény, amiben -mások számára titokzatosan- gyűltek az utazásunkhoz szánt felszerelések.

És akkor eljött az a nap, május 5-e, péntek, amikor mindenki óriási bőröndökkel, álmosan várta az indulást a busznál. A határig gyorsan eltelt az idő, különösen az anyák napi készülődéssel (énekgyakorlással). Az első megállónk Királyhágó volt, ami Erdély kapuja. A körösfői templomtól Károly Károly tiszteletes áldásával indultunk tovább. Kolozsvár mellett elhaladva jutottunk el első szálláshelyünkre, Gernyeszegre, ami a Teleki grófok birtoka volt régen.

A második napon először Szovátára mentünk a Medve-tóhoz, körbe sétáltuk, megnéztük a sókibúvást, kipróbáltunk egy mezítlábas ösvényt és utána lángosoztunk, fagyiztunk. A Mária-forrásnál is töltöttünk egy kis időt, ezután Parajdra mentünk a sóbányába, ami nagyon tágas volt, sok gyerekjátékkal. Lehetett falat mászni, bokszolni, és imádkozni a barlangi templomban. Parajdról Korond felé vettük az irányt és mentünk a sóvágó-, illetve a taplászműhelybe. A régi, ősi mesterségek lenyűgözően érdekesek voltak. A következő megállónk Farkaslaka volt. Itt tiszteletünket fejeztük ki Tamási Áron sírjánál, ami két cserefa között található, és elhelyeztünk egy koszorút, amit hoztunk. A nap végén elfoglaltuk új szállásunkat Oroszhegyen.

A harmadik napon Szentegyháza volt az első állomásunk, ahol kürtőskalácsot sütöttünk egy kedves családnál. Mindenki kiválasztotta a neki tetsző ízt, majd a hagyománynak megfelelő módon, faszénen megsütötte. Ezután mentünk fel a Madarasi Hargitára. Katonai dzsipek vittek fel minket a hóhatárig, onnan gyalog mentünk fel a hegytetőre. Furcsa volt ennyi havat látni májusban. Sokan térdig süllyedtek a mély hóban. Székelyudvarhelyre indultunk tovább, ahol egy körbetekintés után mentünk a Megemlékezés Parkjába. Itt a magyar történelem jelentős személyeiről láttunk szobrokat. A nap Szejkefürdőn ért véget, ahol megnéztük a székelykapu múzeumot. Itt látható a legrégebbi fennmaradt székelykapu. Szintén itt, mély tisztelettel megemlékeztünk Orbán Balázsról.

A negyedik nap első állomása a Gyilkos-tó volt. A tó félelmetes hangulatához jól illett a tó legendája, melyet osztálytársunk mondott el. A Békás-szorosban szerpentinen sétáltunk miközben vízesést is láthattunk. Hatalmas sziklák vettek körül minket, például: az Oltár-szikla, Pokol kapuja. Innen Csíksomlyóra mentünk. A zarándokhelyen megtekintettük a csodatévő Mária szobrot. Meglátogattuk a csíkszépvízi gyermekotthont, az itt élő gyermekeknek ajándékot is vittünk. Nagyon örültek nekünk. Játszottunk velük körjátékokat, együtt énekeltünk.

Az utolsó napon korán ébresztettek minket tanáraink. A reggelire kapott bundáskenyér után indultunk is haza. Útközben megkoszorúztuk Petőfi Sándor eltűnésének emlékhelyét majd megálltunk Segesváron, ahol megnéztük a várat, az óratornyot és a Dracula házat. Körülbelül nyolc órára értünk haza. A parkolóban megköszöntöttük az osztályfőnökünket, Ági nénit születésnapja alkalmából. Elbúcsúztunk a kísérőktől, és indultunk haza szüleinkkel, akik már nagyon vártak minket.