Tehetség határok nélkül

Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett Határtalanul! Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek című pályázati program keretében immár harmadik alkalommal juthattak ki iskolánk tanulói Erdélybe.

Az indulás napján, október 3-án nehéz volt a hajnali felkelés és készülődés, de az izgatottság legyőzte az álmosságunkat. A hosszú magyarországi út után megcsodáltuk Királyhágó hegyeit, völgyeit, majd Kolozsvár sokszínűségét. Különösen a Mátyás-szobor és igazságos királyunk szülőháza keltette fel érdeklődésünket. Este értünk Szovátára, ahol a szállásunk és innentől kezdve, a bázisunk a Teleki Oktatási Központban volt.

Az első szovátai napon ellátogattunk a szovátai iskolába. Csoportunk nagy része a helyi sportcsarnokba ment, a tesisek különösen várták ezt, hogy az előző napi buszozást egy kis mozgással vezessék le.
A többiek Erika néni vezetésével matematika – és kémiaórán vettek részt.
Délután a parajdi sóvidékre kirándultunk, ahol a földalatti különleges világot ismerhettük meg. A csoport tagjai a „falat nyalogatták”, hogy érezzék a só finom ízét. A lenti élmény után a Sóhátra túráztunk volna, de az eső miatt vissza kellett fordulnunk. Gyalogtúránk elején megkóstoltuk a sóvidéki sziksófüvet. Az eső természetesen akkor állt el, amikor már a busz felé tartottunk, hogy sáros bakancsainkkal felszálljunk. Kárpótlásként a zord időért, a természet megajándékozott minket egy gyönyörű szivárvánnyal. Este Hunor, a Teleki Oktatási Központ munkatársa tartott nekünk előadást a Tudástárban a Sóvidék élővilágáról, amit délután csak részben ismerhettünk meg.

A következő napon egy rövidebb utazás után, ami a Bekecs – hegyen vezetett át, jutottunk el Marosvásárhelyre, ahol többek között a Teleki Tékát és a Bolyaiak múzeumát nézhettük meg. Lenyűgöztek bennünket a régi könyvek, rácsodálkozhattunk Bolyai Farkas sokszínű egyéniségét bemutató tárgyakra, dokumentumokra.
Rövid szabadidő után visszatértünk Szovátára, a Medve – tóhoz. Megtudtuk, hogyan alakult ki a tó, milyen növények és állatok élnek ott. Felsétáltunk a kilátóhoz, majd a sportolók, Laci bácsival az élen elindultak, hogy a szovátai gyerekekkel edzőmérkőzést játszanak, megmutassák ügyességüket, amivel már sok meccset nyertek.. Este társasjátékoztunk és Erika néni rögtönzött kémiai kísérleteit néztük meg, ami természetesen a sóhoz és a Sóvidékhez kapcsolódott.

Október 6-án, csütörtökön a szovátai iskolásokkal együtt emlékeztünk meg az aradi vértanúkról, a helyi polgármesteri hivatalban. Ezt követően vegyes csoportokat alkotva játékos vetélkedőn vehettünk részt.  A közös fejtörés összehozott minket, a történelmi, irodalmi és sportos kérdéseket együttes munkával válaszoltuk meg.
Ebéd után a Madarasi – Hargitára indultunk, a hegy lábától egy darabig terepjárókkal vittek fel minket, majd gyalogszerrel hódítottuk meg a csúcsot.  A tájban való gyönyörködésen kívül hógolyózni is tudtunk. Hazafelé a buszon többen elaludtak, így gyűjtöttek erőt a nap folytatásához. Este a Maros Táncegyüttes tagjai tartottak táncházat nekünk és a délelőtt már jobban megismert szovátai társainknak.

A pénteki napot Korondon kezdtük. Felkapaszkodtunk a Csigadombra, ahol az aragonit bánya található. Az aragonitot Orbán Balázs – akinek sírjához a délután folyamán 14 székelykapun áthaladva jutottunk el – Erdély gyémántjának nevezte. Korondon, Rózsika néniék fazekasműhelyében gyönyörű tárgyakat vásároltunk, miután megcsodáltuk az agyagedények készítésének folyamatát. Farkaslakára mentünk tovább, ahol Tamási Áron sírját koszorúztuk meg, majd szülőházához sétáltunk. Közös kép készült a neves író legkisebb lánytestvérének fiával, Mátyás bácsival is. A híres borvizet is megkóstoltuk, aminek ízét Székelyudvarhelyen, a világ legjobb süteményeivel igyekeztünk elfelejteni. Otthon, vacsora után szabad elfoglaltságot kaptunk, hiszen az utolsó estét töltöttük Erdélyben. Mondanunk sem kell, éltünk a lehetőséggel.

Szombat a hazautazás napja volt. Útközben Körösfőn és Bánffyhunyadon álltunk meg, hogy templomaikat megnézzük, majd Nagyváradon némi élelmet vásároltunk magunknak. Az utazástól elfáradva értünk haza. Nagy és feledhetetlen élménnyel ajándékozott meg minket ez a kirándulás. Biztosak vagyunk abban, hogy az „Erdély” szóról életünk végéig ez a csodálatos hét fog először eszünkbe jutni.

Kirándulásunk szállás – és útiköltségét a Határtalanul! program, Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek HAT – 16 – 01-0749 sz. pályázat biztosította.

A 7. b és a 7. c diákjai