Kultúrtörténeti kalandozások Kolozsvár környékén

A HAT-16-01-0122 jelű pályázat beszámolója
Iskolánk nagyon jó kezdeményezésnek tartja az EMET Határtalanul programját, ezért minden évben él a lehetőséggel és pályázik. Idén két pályázatunk is nyert, ami azért előnyös, mert így ténylegesen osztálykirándulás jelleget ölthetett az egyik utunk, mint ahogy azt a program alcíme is jelzi: „Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek”. Így a 7.a számára a gyönyörű erdélyi tájak, városok, emberek megismerésén túl csapatépítésnek is beillett a kirándulás. 

Október 3-án, kora reggel indultunk, rövid pihenőket közbeiktatva, a Királyhágón egyet szusszanva érkeztünk első állomásunkra, Magyarvalkóra. Ez a meghitt falu egy különleges szépségű templommal büszkélkedhet, amit meg is néztünk a lelkész úr vezetésével. Utána a templom sírkertjéhez kapcsolódó irodalmi kertet és a benne található pavilont kerestük fel. Ennek jelentősége abban áll, hogy itt élt és alkotott Jékely Zoltán. 

Jócskán este volt már, mire kolozsvári szállásunkra, a Bethlen Kata Diakóniai Központba a „bázisra” értünk. Kiváló vendéglátónak bizonyultak, finom ételeket készítettek számunkra és minden alkalmazott magyar – ami nem utolsó szempont egy magyarországi gyerekcsapat számára.

Kedden gyalogosan mentünk be a városba, ahol Farkas Gyuri bácsi, egy helytörténettel is foglalkozó kémiaprofesszor várt minket. Élményszerűen beszélt a Házsongárdi temetőben örök álmukat alvó személyiségekről, a városról. Délután a messze földön híres botanikus kertet kerestük fel. A Bábes-Bolyai Egyetemhez tartozó kertben 10000 növényfaj tanulmányozható, különbözőképpen csoportosítva. Egy esti városnézés keretében felkerestünk még néhány szép helyet Kolozsváron, ezzel lett kerek a napunk.

Szerdán Kalotaszeg egyik legvonzóbb falujába, Magyarvistára látogattunk. Rábíztuk magunkat Mátyás Tündére, aki szuper programot állított össze számunkra. Volt szekerezés, kürtőskalács-sütés, de természetesen magát a falut és ősi templomát is megnéztük.

Csütörtökön, október 6-án, ami az aradi vértanúk emléknapja, Györgyfalvára látogattunk. E kis faluban, az iskolában meleg fogadtatásban részesültünk. Megemlékeztünk a vértanúkról, majd órákat látogattunk. Nagyon hamar jó viszony alakult ki a gyerekek között. Délután a nyolcadikosok elkísértek minket Tordára, a sóbányába. A gyerekek azóta is tartják a kapcsolatot. Ennek a közösségnek adtuk át azt az ajándékcsomagot, amit a szülők ajánlottak fel. Biztos vagyok benne, hogy jó helyre kerültek a dolgok.

Pénteken az Erdélyi Kárpát Egyesület túravezetője irányításával a torockói Székelykő megmászására vállalkoztunk. Nem kis kihívás volt, de felküzdöttük magunkat a csúcsra. Rövid regenerálódás után még futotta a torockószentgyörgyi vár megmászására.

Szombaton elindultunk haza, de Bánffyhunyadon megnéztük még a templomot. Utána óriási sikere volt Boncidai Irénke néni csipkelekvárjának, amit Kalotaszentkirályon kínált a csapatnak. Már jó tíz éve ők nyerik meg a Csipkefesztivált.

Ilyen élményekkel gazdagodva, egy kicsit talán még jobb közösséggé válva értünk haza.