Határtalanul
Felvidéken jártunk
A Határtalanul program keretében a tatai Fazekas Utcai Általános Iskola hetedik osztályos diákjainak és kísérőinek lehetőségük volt egy négynapos felvidéki kirándulásra. Az egyik fő indok, hogy pont odamentünk az az volt, hogy megtekinthessünk olyan településeket, ahol egykor magyar emberek éltek. Ma is élnek ott, csak sokkal kisebb számban.
Az első nap megtapasztalhattuk. hogy milyen lehetett megmászni a somoskői várat. Az építményből nagyon szép volt a kilátás, de a vár környékén lévő bazaltorgonák is igen érdekesek voltak. Ezután Krasznahorkaváralja felé vettük az irányt és bementünk a gyönyörűen díszített Andrássy-mauzóleumba. Itt koszorút helyeztünk el Andrássy Dénes és felesége Franciska sírjánál. Továbbhaladva is az Andrássyakkal foglalkoztunk csak már Betléren. A kastély kertje káprázatos volt: sok szép színes virág, sövények és szökőkút díszítette. Rozsnyóra utaztunk, itt a főtéren is szobrot állítottak Franciskának. Rozsnyót felülről is megnézhettük, mivel felmentünk a Tűztoronyba, ahonnan jól ráláttunk az egész főtérre. Itt élő magyar gyerekkel is tudtunk beszélgetni, mert betértünk egy református alapiskolába, ahol nagyon ügyes diákok adtak műsort nekünk.
A természetet is megfigyelhettük a Szádelői –völgyben. Ha alaposan körülnéztünk, akkor még baglyot is láthattunk. Nagyon szép volt a táj, főleg hogy végig egy kis patak mellett kirándultunk. Az egész túra összesen nyolc km volt, de ez fel sem tűnt, mert a nézelődés közben nem volt érezhető.
Kassa felé vettük az irányt, megnéztük a Rodostói ház másolatát, ahol egy néni mesélt II. Rákóczi Ferenc életéről. Megnéztük még a Szent Erzsébet dómot is, ahol fejet hajtottunk II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, gróf Eszterházy Antal és Sibrich Miklós sírja előtt és elénekeltük a Himnuszt közösen.
Meleg ruhát is kellett vinnünk magunkkal, mivel a dobsinai jégbarlangban a hőmérséklet nulla és mínusz négy fok között van. A jégről sok embernek a korcsolyázás jut eszébe, ami egykor még egész éves foglalkozás volt a barlangban. 1946-ig lehetett itt korcsolyázni, de még az ötvenes években is korcsolyázott itt a katonai gyorskorcsolyázó csoport és Karol Divel olimpiai ezüstérmes sportoló.
Késmárkon egy nagyon érdekes templomot néztünk meg, aminek nem volt tornya, se harangja. Az egész templom fából készült és mivel a legendák szerint svéd tengerészek építették, ezért belülről egy felfordított hajóra emlékeztetett.
A Tátrában felmentünk a fák fölé, miután végigmentünk a zári lombkorona-tanösvényen. A kilátóból elképesztő volt a kilátás és mellé egy fantasztikus élményben is részesültünk, átmehettünk egy hálón, ami alatt kb. harminc méterre volt a talaj.
Utolsó nap Besztercebányán a főtéren a nézelődés helyett egy ivókúttal szórakoztunk.
Egy kis idő után azért körülnéztünk a téren is, ahol nagyon szép épületek, szökőkutak és virágok voltak. Selmecbányán megízlelhettük egy bányász életét. Kaptunk köpenyt, sisakot és egy lámpát, így néztük végig időrendi sorrendben a bányászati technikákat.
Összegezve egy nagyon érdekes kirándulás volt, túráztunk, várost néztünk és síremlékeket tekintettünk meg. Sokat nem aludtunk, viszont nagyon sokat utaztunk. Volt szórakozás része is, de azokat nem írtam le, mivel nem ez volt a kirándulás lényege. Nagyon örülök neki, hogy Felvidéken járhattam.
Balogh Zádor
(A felvidéki kirándulás időpontja: 2018. szept. 10.- 13)