A 2017-es háromnapos kirándulás a Felvidéken
Idén (2017.) a Kőkúti Általános Iskolából, a 7.a osztályból 19 tanuló és a Kőkúti Általános Iskola Fazekas Utcai Tagintézményéből 23+1 tanuló vett részt egy fantasztikus háromnapos kiránduláson Felvidéken az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett Határtalanul! Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek országos program keretében (Határtalanul Pályázat – HAT-17-01-2017-00194).
2017.10.04 – én a Fazekas Utcai Tagintézmény parkolójából indultunk reggeli hétkor. Valószínűleg a kezdetben nem megfelelően szellőztetett busz, a nagyon kanyargós út és az út miatt érzett izgalom miatt kisebb „balesetekkel” indult az utunk. (Tündi néni, takarító néniként is jól bevált J)
Később, azonban Alsósztregován a Madách múzeumban eltöltött idő, ezekért a kellemetlenségekért pótolt minket. Maga a múzeum, önmagában is egy élmény az összes magyar vonatkozásával és inertaktív részével, amit a magyar nyelven, de erős akcentussal beszélő néni előadásmódja megkoronázott. Itt a hatalmas információ áradatból szinte mindent megtudhattuk Madáchról, koráról és természetesen „Az ember tragédiájáról”. Pici titok: Ivetta néni szerette volna haza vinni azt a folyosónyi karc gyűjteményt, melyet Zichy Mihály Tragédiához készült illusztrációinak 20 darabjából áll. Miután kimentünk, a kertben található Madách síremléket tekintettük meg.
Következő állomásunk az osgyáni várkastély volt, ahol a kapun belül nem nagyon mertünk menni, mert annyira omladozó állapotban van sajnos.
Rimaszombaton, ezután a város terecskéjét néztük meg, ahol a gyerekek önállóan körbesétálhattak. Itt megkoszorúztuk Petőfi szobrát és már indultunk is tovább Szádalmásra, ahol elfoglaltuk szállásunkat. Először íjászaton és népi játékokon vettünk részt, majd az ízletes, helyi vacsora (krumplis tészta másképp) elfogyasztása után befészkeltük magunkat szobáinkba. Sokáig, nagyon sokáig nem aludtunk – szerintem volt olyan, aki egész éjszaka sem.
„ De mégis a legjobb az volt, amikor este együtt voltunk és nevettünk és beszélgettünk.”
Ez azonban nem tartott vissza senkit, hogy másnap jól érezze magát.
„ II: Rákóczi Ferenc Borsiban született, de csak véletlenül, mert az édesanyja megszállt a faluba.,”
Borsiban kezdtünk, ahol ismét olyan magyarral találkozhattunk, aki magyarabb volt egy – két magyarnál. Az úriember előadásmódja egyszerre volt magával ragadó és elsöprő. Ha bárkit megkérdezünk az ott résztvevők között, Pista bácsira mindenki emlékezne és emlékezni fog sok-sok év múlva is. Ivetta néni itt középpontba került és eljátszhatta II. Rákóczi Ferenc anyukáját. Távozásunk előtt itt is koszorúztunk.
A következő állomás Kassa volt. Fakultatív elemként Rákóczi rodostói házába mentünk be. Kötelező elemként ajánlom mindenkinek! Az idegenvezető néni „szerelmes áhítattal” vezetett minket körbe, melynek zárásaként (bizton állíthatom!!!) mindenki – fiú, lány – sírva jött ki. Hogy tovább fokozzuk érzelmi állapotunkat a kassai dómba tértünk be, ahol miután körbenéztünk, a kriptában megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc sírját és elénekeltük együtt a himnuszt (van róla egy videóm is J). Kassai élményeink levezetéseként volt egy félóránk betérni a helyi plázába is.
A napnak azonban még nem volt vége! Sajnos csak egy rövid, de csodálatos sétán, túrán vettünk részt.
„ A legjobb élményem a szádelői völgyben volt, itt megtettünk egy izgalmas túrát. Jó sok nevetéssel.”
Utána pedig Krasznahorkaváraljára mentünk, ahol az Andrássy – mauzóleumot néztük meg. Itt a család kutyájának a sírja aratott osztatlan sikert. Épp mikor meg akartam simogatni a szemét (félelmetes, mintha vak lenne), Ivetta néni rám szólt…..aaaahhhhh.
Vacsoránk ismét finom volt (pörkölt), és mindenki az utolsó morzsáig megette. Este szerintem még kevesebbet aludtunk, mint előző éjszaka.
Eljött a harmadik nap. Az egész délelőttöt Rozsnyón töltöttük. Délelőtt a helyi református iskolában vendégeskedtünk. Gyönyörű műsorral vártak a gyerekek, amit mindenki végig nézett, a fiúk focizni mentek, a lányok pedig táncházban vettek részt. Miután az iskolától elbúcsúztuk a várostól még nem vettünk búcsút, bár az Óratoronyból hevesen integettünk. Itt is kaptunk egy kis szabadidőt J.
„Elmentünk Rozsnyóra és az ottani iskolát meglátogattuk……..Ebben az iskolában megnéztünk egy fantasztikust előadást. Az előadásban hallhattunk gyönyörű énekeket és a gyerekek citeráztak, meg táncoltak is. Ezután a Bálint meg én előadtuk nekik a Dunántúli dallamokat dudán.”
A kirándulás utolsó elemeként Somoskőn álltunk meg.
„ Az én kedvencem a somoskői várhoz való utazás volt. A helységben az az érdekes, hogy maga a falu Magyarországhoz tartozik, de a vár már Szlovákia területén van. Amikor elindultunk felfelé a hegyre, megálltunk egy picit pihenni és addig megnéztük a Petőfi emlékhelyet……..A vár nagyon szép volt még romosan is, a kilátás pedig még gyönyörűbb…..A legjobb még is az volt, amikor megláttuk a bazaltorgonákat. Azok a természeti kincsek szabályosak, mégis maguktól alakultak ki.”
Három gyönyörű napot töltöttünk a Felvidéken, melyet a Határtalanul!- a nemzeti összetartozás operatív programja tett lehetővé. A program keretében a Felvidék magyarlakta területein személyes tapasztalatot szereztünk a külhoni magyarság életéről.
A HAT-17-01-2017-00194 számú pályázaton elnyert összeget az utazás, – szállás és étkezés illetve a belépőjegyekre és ajándékok költségeire fordítottuk.
Képek a kirándulásról:
